A kenyér íze

Azt mondja a triumvirátus (ágnes asszony, kóka, gyurcsány), hogy a magánbiztosító azért jó, mert versenyt teremt, és az javítja a minőséget. Vegyük ezt alaposabban szemügyre. Vizsgáljuk meg az állítást egy példán keresztül, vegyük a kenyeret példaként. Én még emlékszem, hogy gyerekkoromban a kenyér nagyon finom volt. Pedig verseny nem volt. A kenyeret az állami kenyérgyárban készítették. Mégis olyan finom volt, hogy magában is meg lehetett enni, vajas kenyérnek pedig kifejezetten élvezetes volt. Aztán jött a rendszerváltás, a kapitalizmus, a piaci verseny, meg a szabadság, a magánpékségek. Mi lett az eredmény? A kenyér ma már szinte ehetetlen. Telerakják tartósítószerrel, mesterséges ízesítőkkel, meg ki tudja mivel. Én már abban sem vagyok biztos, hogy van-e benne liszt és tojás. Szóval a tapasztalat azt mutatja, hogy a verseny nem javítja a minőséget. A verseny arra készteti a vállalkozót, hogy a lehető legolcsóbban állítsa elő a terméket, ezért általánossá vált, hogy az élelmiszereknek egyre rosszabb a minősége, mert kispórolnak belőlük mindent. A verseny másik jellemzője, hogy a nagyhal megeszi a kicsit. Az állami cégek megszűnésével megjelentek a magánvállalkozások, de nem sokáig tudtak életben maradni, mert jöttek a multik és kisöpörték őket a piacról. Az a híres szabad piac azt eredményezi, hogy trösztök alakulnak ki, akik megfojtják a kisvállalkozásokat, és monopolizálják a piacot. Ráadásul ez a monopólium rosszabb, mint az állami, mert nincs fölötte ellenőrzés. Azt csinálnak, amit akarnak. Ezért egyre szarabb mindennek a minősége, és egyre drágább minden. Csak a profit számít. A szabad piac miatt egyre több pénzünket teszik zsebre a gazdagok, és ezt a szemünk előtt teszik: már a magyar újgazdagoknak is jachtjaik és nyaralóik vannak a földközi tengeren, palotákat építenek itthon (és ha netalán egy újságíró le akarja fényképezni, akkor ráuszítják a titkosszolgálatot). Közben mi már a számlákat se bírjuk fizetni.
Ráadásul a kisembernek egyáltalán nem olyan szabad a piac: néhány éve még 800 szál cigarettát vihettem magammal külföldre, ma már csak egy kartont.
Mindenki emlékszik még a guárgumi botrányra. A szabad piac és verseny tipikus példája: megveszik az olcsó guárgumit Indiából, és azt raknak mindenbe, valószínűleg a kenyérbe is a drága hazai liszt helyett. Megvan a profit, az meg kit érdekel, hogy szart eszünk, ami ráadásul mérgező is, és a hazai gabonatermelő meg a malomipar tönkremegy.
A szabad verseny eredménye a paprikának árult téglapor is. Az újradátumozott élelmiszerek. És még sorolhatnám.
És ne tessék azt hinni, hogy ez magyar jelenség. Ugyanez folyik mindenhol. Éljen a szabad verseny! Mi meg dögöljünk meg.
Szóval, akinek ízlik a kenyér, az nyugodtan szavazzon nemmel kilencedikén.