A politikáról

Részlet Szilágyi N. Sándor Hogyan teremtsünk világot c. művéből:
Például ha nem azt mondaná, hogy: A lakosságnak fűtési gondjai vannak (3. régió), hanem azt, hogy: Nincs az embereknek mivel fűteni (2. régió). A kettő korántsem ugyanaz. Tudniillik a “lakosság” nem tud megfagyni, de az emberek igen, ha nem teszünk róla most rögtön. Sietni kell hát vele, hogy legyen tüzelőjük. Ha a “lakosságnak” “gondjai vannak”, sajnáljuk ugyan (vagy legalábbis az illem kedvéért úgy teszünk, mintha sajnálnánk, hiszen a “lakosságot” még sajnálni se lehet igazán), de az még várhat, elvégre “gondjai mindenkinek vannak”. Ezért is tudnak olyan nehezen megoldódni a problémák, ha folyton a 3. régió szavaival beszélünk róluk: mert olyankor nem is róluk beszélünk igazából, hanem egész másról. Ezért ebben a régióban nem is igen szoktak problémák megoldódni, újak azonban keletkeznek csőstül, és mindig olyanok, amelyek pedig a 2. régióban nem is azok. Ezeken aztán hónapokig rágódni lehet, és addig sem kell a reális problémákkal törődni.
Ha csak egy időre is át tudnánk térni arra, hogy ne a 3., hanem csakis a 2. régió szavaival beszéljünk, nagyot változna a világ. Kormányok buknának meg sorra, közismert politikusok tűnnének el a közéletből, nagy hírű szakemberekről derülne ki, hogy egész tudományuk csak terminológiai szemfényvesztés, és ki tudja, mi mindenről sülne még ki, hogy “a király meztelen”. Még tán a boszniai háborúnak is vége lenne hamarosan, mert akkor már csak arról beszélne végre mindenki, hogy ott emberek szenvednek és halnak meg százával semmi hasznára, muszáj hát vele valamit csinálni, de rögtön. Amíg azonban nem erről beszélünk, hanem “a délszláv válság megoldásának újabb lehetséges variánsairól”, addig ez csak egyre kilátástalanabbá tud válni, de megoldódni nem. Mert – ahogy Karácsony Sándor is mondja – békességre igyekezni nem lehet “frakkban, lakkban és többszörösen összetett mondatokban”.