A tanításról

Részlet Szilágyi N. Sándor Hogyan teremtsünk világot c. művéből:
[1] Milyen igaza volt Zeyk Miklósnak (1810–1854), a nagyenyedi kollégium egykori tanárának, mikor azt írta: “Nem szabad soha a tantárgy nevét mondani, például »kémiát, fizikát, földrajzot stb. tanulunk«, sőt azt sem kell mondani soha, hogy »tanulunk«, hanem vizsgálódni vegyesen minden tudomány körében alkalom szerint, s mikor az ily úton szerzett ismeretek már megengedik a szabályosabb útnak követését is [vagyis mikor a gyerek a 2. régióban mozogva már eléggé rászokott, hogy a maga szemével lásson, a maga eszével gondolkozzék – Sz. N. S.]: akkor is nem kész eredményeket nyújtani a tanulónak, hanem átvezetni a tudomány historiáján [a históriáján tehát, hogy a gyerek ne azt tanulja meg, hogy ez a dolog így van, hanem azt, hogy ezt régebben így tudták, most meg másképp, de biztos, hogy ez a mai sem az utolsó, próbáljuk hát meg, hátha rájövünk, hogy ma mit tudunk rosszul – Sz. N. S.] ... vegye észre tévedéseit, élvezze a sok új felfedezésének örömét, s az ő tudásának is legyen historiája [hát persze: hogy tudja azt is, mi az, amit mi találtunk ki a világhoz! – Sz. N. S.]” (idézi: Győrfi Dénes: Sírkövek a nagyenyedi református temetőben. Romániai Magyar Szó, 1995. november 1.).